C'est la vie...ez a mondat sokszor elindított már bennem egy bizonyos gondolatsort, de soha nem fogtam fel igazán. Most, hogy én is blogolni kezdtem, talán sikerül majd rájönnöm, hogy miért ilyen is ez az élet. Mostanában elég fura, meg kell hogy mondjam. Faktot kell választani, ami eddig nem is gond, imádom a fizikát, a matek is jöhet, csak kár, hogy ennyire nem vagyok biztos magamban, soha nem voltam. Matekhoz kicsit túl lusta vagyok, ez többször is bebizonyosodott már xD Fizika...ahhoz nem, csak a tanár...kicsit...ehm, szóval értitek. Imádkoztam hogy ne ez az idióta legyen a faktos tanár, sajos nem eleget...c'est la vie.
Emellett tombol a tavasz, virágoznak a virágok, csiripelnek a csiripek, nőnek a nők. Bennem meg elindult valami leírhatatlan, amit sok emberen láttam már, de szavakkal nehezen tudnám leírni. Azért mégis megpróbálom, hátha sikerül......
...........
..............vagy nem, hagyjuk :D
Rá kellene végre szoknom a tanulásra, hogy lesz így belőlem mechatronikai mérnök? Nos, először is le kellene szoknom a wowozásról, túl sok időmet veszi el...hiába, a fanatizmus ugye. Meg a szerelem. Az egy sötét verem. Ha egyszer belezúgsz, nincs kiút, már csak mélyebbre áshatsz. Engem is utolért, mint oly sok embert előttem, és megmutatta, mennyire is szeretek ásni :) Erről majd még kicsit később, nem maradtok le semmiről :)
Azt hiszem túl lusta vagyok...még csak 3000-en mondták, lehet adnom kellene a véleményükre, lehet benne valami...könyörgöm, tehetek én róla? Asszem igen. Bah, és még élvezem is. De nem baj, egyszer élünk, nem? (Buddhisták hátrányban)
Mindenesetre van miből (kiből) erőt merítenem, és ez a legfontosabb, mert fontos hogy legyen valaki akit igazán szerethet az ember, nem?
